Az állás október közepén:

Lássátok, Béláim az úrben (ez célirányosan ilyen), néhány héttel ezelőtt a TÜV Deutschland elkövette azt a hibát, hogy legalizálták a kétkerekűek iránti évtizedes vonzalmam, és immáron kékfrász nélkül mehetek ki az utakra 4-nél kevesebb guruló elemmel szerelt közlekedő edényeken. Nem tudom, melyik nyomott többet a latban, a hozzávetőleg félmilla ungarise valutának megfelelő összeg, amit belegyilkoltam (igen, ennek itt alaphangon ez az ára), vagy a TÜV is érezte, ha most elkaszálnak, a jövő héten új székházra lesz szükségük, mert úgyis porig égetem a 9 hónap futamidő után, esetleg a vizsgabiztos kb 10-12 évvel fiatalabb mivolta, de egy általam is fájdalmasan élesen érzékelt járműkezelői hiányosság ellenére (mert maga a kölni csúcsforgalom délután négykor már nem kihívás esőben sem, Pesten anno kocsival havon-jégen cidriztem) csont nélkül átengedett a pógár. Ennek idestova 3 hete. Azt a bizonyos gyakorlatot a napokban az élet kőkeményen számonkérte rajtam, immáron ABS nélkül. Jelentem, csikorgó gumival jelesre vizsgáztam, nem csak élek, de karcmentesen mentettem. A gyakorlat neve kikerülés "satufék" után.

Szóval tesztelgetek. Nem csak a motort (áldott a japán mérnök, aki a nagy orosz birodalmak túlsó felén lakik ) de egyben magamat is. És furcsa tanulságokat kell levonnom.

Lassan 21 éve CNC-vel foglalkozom, ahol a koncentrációs képesség kifejezetten szükséges és elvárt. Komplett darabokat felprogramozni, amiket más CAM-szoftver nélkül be sem vállalna, néha eltart 4-6 órán keresztül, így azt feltételeztem, ezzel nem lesz gondom, összpontosításban kifejezetten jó vagyok (mert egyébként tényleg, gallérfényezés nélkül). És most jött a meglepetés: az egy másfajta koncentráció. Kipróbáltam az új motoros navit a fülessel (szándékosan nem írok márkát, típust, ez most nem a reklám helye), hadd lássam, itt a környékben milyen útvonalat ajánl, és azt kellett tapasztalnom, röpke 50 km után komolyan kezdenek kimerülni az idegeim. Ebbe persze az is belejátszik, hogy az 1500-as VN nem kanyarvadászatra van kitalálva, és hogy mennyire nem, azt majd a tesztből olvashatjátok. De eljött a pont, amikor egy lavór méretű körforgalomnál a 3. kijáratnál kellett volna kimennem egy falunál, és a másodikon kirántottam, mert láttam, hogy ebből másképp padkázás lesz. Egyrészt közel 13 évesek a gumik a paripán, nem kóstolgatom a tapadáshatárt. Másrészt több évtizedes kihagyással kezdtem újra a motorozást olyan méretben, amit korábban közelről nem is láttam. Harmadrészt harckocsisáncnak alkalmas mélységű nyomvályúk voltak ebben a nyomorult lavórban . Megrendeltem hozzá az új gumiszettet, gond nélkül meg is jöttek, csak még műhelyt nem találtam, aki be is vállalja, ettől a motortól mindenki a fejét vakarja. Eddig kettő mondta, hogy "persze, szívesen megcsináljuk", aztán jött a telefon, hogy izé, bocsi, nem merünk hozzányúlni.

Azt is fel kellett mérnem, jó dolog felnyitott sisakkal menni, a szélvédő sokat segít, de 80 felett jobb lecsukni. Amikor elfelejtem, úgy megcincálja a szél a pofázmányom, hogy ihaj. Ez pluszban nem keveset tesz hozzá a fáradtságérzethez. Az a baj, 50 alatt viszont muszáj felnyitnom a pára miatt. Ezen sajnos a Louisnál beszerzett célirányos szer sem segít számottevően, csak valamelyest csökkenti a páralecsapódást. Persze, ha ismét 16-17° körül lesz majd a hőfok, netán még feljebb, ez a gond is megszűnik. Összességében egy ilyen és ekkora motoron rettenetes fárasztó tud lenni eleinte az úgynevezett élménymotorozás.  Ám azt gondolom, megéri, és ez is csak rám vall: nekem a könnyebb, sokak által járt út sosem volt jó. Mert "... amíg létezem, a magam útját járom... " Még ha eleinte fájdalmas is tud lenni.